Terelőlapka

Sok esetben pl. tavasszal, amikor általában a vizek kissé zavarosak, fedettek, vagy áradás után, előnyös lehet, ha sztrímerünk intenzívebben mozog és a bevontaatás közben az egész testét csábítóan riszálja. Sokan mondják, hogy ne keverjük a pergetést és a legyezést, ne akarjunk wobblerszerű mozgást egy légytől, de talán néhányunkat mégis érdekel egy kis ötvözés, és talán fogósabb legyet készíthetünk.
A sztrímerre köthető terelőlapkát már régen kitalálták, több cég is forgalmazza, sokan használják is, de inkább nagyobb méretekben lehet kapni.

Bob Popovics készített olyan legyeket, amiknek a fej anyagából és szilikonból alakított ki terelőlapkát.
Itt egy másik lehetőség, ami talán egyszerűbb, így könnyebb vele kisérletezni is, azután pedig mindenki döntse el, hogy használja-e vagy sem a mindennapi horgászat során.
Egy darab damil, UV epoxi, és kész is a terelőlapka. Gyorsan kész, rugalmas és egyszerű.
A kötés menete egyszerű. A kötni kívánt légy és a terelőlapka méretéhez keressünk megfelelő vastagságú damilt. (én a hatosnál kisebb horgokhoz 0,40 mm-es damilt használok) Fogjuk össze „U” alakba egy kb. 5 cm-es damildarabot, majd alulról keresztbe fogjuk a horog szárához úgy, hogy a damil két szára a horogszem mögött a két oldalon álljon felfelé. Húzzuk a kívánt méretre a damilhurkot és kössük le jó erősen. Ezután a felfelé álló damilszálakat fektessük a horog szárához és rögzítsük. Akkor jó a hurok rögzítése, ha a szárak kötésekor a hurok már nem mozdul el magától, csak kézzel tudjuk módosítani a kívánt szöget. Ezután megkötjük a sztrímert úgy ahogy szoktuk. A tapasztalat szerint a vékonyabb, kevesebb anyagból álló sztrímerek jobban mozognak, mint a dúsabbak.

Ha a sztrímerünk elkészült, a hurokba óvatosan tegyünk UV epoxit úgy, hogy kitöltse a hurkot. Azért javaslom az UV epoxit, mert sokkal könnyebb vele dolgozni, mint a hagyományos epoxival, mivel nincs száradási ideje, az UV lámpával gyakorlatilag másodpercek alatt megszilárdul, valamint nem két összetevőt kell kevergetni, és természetesen nincs maradék. Kis gyakorlással eltalálhatjuk a kellő mennyiséget, és inkább kisméretű legyek, -és természetesen terelőlapkáik elkészítésénél tudjuk egyszerre felvinni a kívánt mennyiséget, nagyobb felületek esetében több lépcsőben kell építkeznünk.

A végeredmény egy flexibilis, strapabíró terelőlapka, mely hatásosan módosítja a sztrímer mozgását.