Twisterfarkú sztrímer

Twisterfarkú Streamer

Vannak, akik azt mondják horgásszunk "hagyományos" sztrímerekkel, nem kell semmilyen, a pergetőktől átvett kiegészítő a légyre. Lehet, igazuk van. Én azonban szeretek kisérletezgetni. Kisérleteim jelentős része nem működik a gyakorlatban, néhány azonban igen. Ezek közé tartozik a twister is. Feketesügerezésnél alkalmaztam először és működött. Tavaly próbáltam először csukás méretben és a csukák is kedvelték. Az első próbálkozások során az volt a probléma, hogy -mivel a legyezés során lengetnünk kell, hogy a kívánt dobástávolságot elérjük- a dobások során a twister általában leszakadt a horogról. A pillanatragasztó javított a helyzeten, de csak késleltette a gumi elvesztését. Végül a próbálkozásokat siker koronázta, és sikerült olyan megoldást találnom, ami elég nagy biztonsággal tartja a twistert, és a mozgását sem gátolja, ráadásul cserélhető. A dolog pofonegyszerű és nyilván mások már régesrégen használják, de talán lesz, aki tanulhat belőle.

A hozzávalók:
- rozsdamentes, merev drót (én 7-es számozású citerahúrt használok)
- pillanatragasztó (az egyik legjobb barátom)
- twister (én csukás mérethez a 10 vagy 12 cm-es Relaxot használom)
- drótelőke (lehetőleg merev)
- műanyag gyöngyök (nem kötelező)
- könnyű kapocs
És valamilyen sztrímer a testnek. Itt Raccoon (mosómedve) zonkeres  a sztrímer, TMC 8089, 2-es méretű horgon.

Az elkészítés menete:
Egy darab citerahúrra szemet hajtunk, a végét visszahajlítjuk a szem felé, befogjuk a satuba, és egy másik kampót is kötünk az ellenkező oldalra, ami szintén a szem felé néz. Fixáljuk pillanantragasztóval is. A dolog lelke elészült. A twister testét méretre vágjuk, és egyszerűen felhúzzuk erre a kis szerkezetre. Elméletileg cserélni is lehetne, de ha azt akarjuk, hogy biztosan tartson, a körmöket jól ki kell hajlítani, így lehúzáskor annyira roncsolja a testet, hogy a következő használatnál a twister az első lendítések során jó eséllyel le fog szakadni.
 

A következő lépés a sztrímer testének a kialakítása.

Ahhoz, hogy a farok szabadon mozoghasson ell kell távolítani a test többi részétől. Ezt úgy oldottam meg, hogy drótelőkéből készítettem egy  hosszabb hurkot, amibe egy kapcsot raktam, a szárára pedig gyöngyház színű műanyag gyöngyöket húztam, hogy a drót merevségét növeljem.

 

Ezt kötöttem a horog szárára úgy, hogy lekötés után visszahajtottam a drótot, majd azt is lekötöttem. A lehető legerősebb kötőcérnát használjuk, én a dynema vagy kevlárcérnát javaslom. Természetesen ezt is pillanatragasztóval erősítem meg.
A sztrímer maga nagyon sokféle lehet. Itt csak egy példa, ami nekem bevált. (A mosómedve zonker egyébként is az egyik legkedveltebb csukasztrímer anyagom. Nagyon jó vele dolgozni, és fantasztikusan mozog a vízben.)

         
                                  egy kis őzszőr, ami majd jobban eltartja a raccoont 

A mosómedve (raccoon) zonker nagyon hasonlít a sima nyúl zonkerre, de a szőrszálak sokkal hosszabbak, így intenzívebb mozgást produkál a vízben, ami tapasztalataim szerint csábítóbb a csukáknak.
A kötés során vágjunk le egy 2,5-3 cm-es darabot, fésüljük ki belőle azokat a szőröket, amik nem a bőrön vannak (ezek a vágás során maradnak benne), majd fektessük le az asztalra. A szálak valamerre hajolni fognak. A képen a nyíl a bekötés helyét mutatja. Azért kell így bekötni, mert hátulról tekerjük előre úgy, hogy a bőr szorosan egymás mellé kerüljön, de ne fedje egymást. Én pillanatragasztót teszek a horogszárra, utána tekerem fel.

Az első pár szálat megnedvesített ujjakkal válasszuk el és hajtsuk hátra, ezután kössük rá a zonkert a horogra. Fontos, hogy a bőr előrefelé nézzen, a szőrők pedig hátrafelé. Tekerjük előre a zonkert miközben folyamatosan simítsuk hátrafelé a szőröket. Ha előreértünk a horogszemhez kössük le és vágjuk le a felesleget.

 

Fejezzük be a kötést és lakkal vagy pillanatragasztóval is fixáljuk azt. Tulajdonképpen elkészültünk, persze extrázhatjuk a sztrímert bokorugróval vagy szem felragasztásával. Ha szemet is szeretnénk, simítsuk hátra a szőröket, majd a kötőcérnával pár laza menettel ideiglenesen fixáljuk. Ragasszuk fel a szemeket. Száradás után tekerjük le a rögzítőkötést, és a légy elkészült.

 
Ezután nincs más dolgunk, mint a kívánt farkat beakasszuk a karabínerbe és irány a csukázás. Készítsünk többszínű farkat és fejet, így variálhatjuk a színeket a csukák kapókedve szerint.

Jó kisérletezgetést... 
 

                                                                                                
 

 

 

Szótár: