A legyezésről
Alapok „A legyezés életforma” Együtt jár vele a vizek, halak és általában a természet tisztelete és szeretete, átformálja mentalitásunkat, segít a természet jobb megismerésében.
Elöljáróban hadd jegyezzük meg, hogy legyezve nem kizárólag pisztrángfélékre horgászhatunk. Komoly sikereket érhetünk el a domolykó, bodorka, balin, csuka, jász legyezőhorgász módszerrel történő megfogásában. Sőt akár pontyra, süllőre is próbálkozhatunk, bár ezekre a halakra valóban nem ez a legeredményesebb módszer. Vannak helyzetek, időszakok, amikor az adott fajra legyezve sokkal eredményesebbek lehetünk, mint más módszerekkel. (benőtt sekély csatornákon csukára horgászva, kisebb folyókon, (Ipoly, Rába, Mura, Gaja, Sió, stb.) a vízrehajló bokrok, ágak alá horgászva, ravasz, kitanult balinokra cserkelve gátaknál, zúgóknál). Sajnos a régi, s valljuk be elég hiányos szakirodalomnak köszönhetően az a kép alakult ki az emberekben, hogy a legyezés egy misztikus, nehezen megtanulható és bonyolult módszer. De gondoljunk bele, hogy az amerikai kontinensen például a horgászok mintegy harmada legyez, és vannak országok, ahol ez az arány még ennél is magasabb. Hisszük, hogy Ők sem ügyesebbek, tanulékonyabbak nálunk, egyszerűen más a kialakult mentalitás. A legyezés talán leglátványosabb és legnehezebbnek gondolt része a dobás, ami igenis megtanulható, méghozzá könnyen, viszonylag rövid idő alatt. Autodidakta módon is elsajátítható, de jobban járunk, ha egy, már tapasztalt legyes kolléga segítségét kérjük. Amennyiben nincs ilyen a közvetlen környezetünkben, (amire sajnos elég nagy esély van) előzetesen, a boltban egyeztetett időpontban lehetőség van az alap dobásfajták elsajátítására Természetesen a foglalkozás ingyenes, és valóban csak az alapok elsajátítására ad lehetőséget, akár hozott felszereléssel, akár az általunk forgalmazott bármely bot kipróbálásával. Az esetlegesen felmerülő (valószínűleg sok ilyen lesz) legyen az dobás, kötés, vagy bármi a legyezéssel kapcsolatos kérdésekre legjobb tudásunk szerint válaszolunk.
A legyezőbot A bot a felszerelés talán legfontosabb eleme. Segítségével tudjuk eljuttatni legyünket a kívánt helyre, ezzel tudjuk irányítani a csalit, és –ha ügyesek és szerencsések voltunk- ezzel fárasztjuk ki a megakasztott halat. Mivel botunkat állandóan mozgatjuk, az összes horgász módszer közül itt van a legtartósabb és talán legnagyobb igénybevétel. Minimális kivételtől eltekintve két vagy többrészes, de semmiképpen sem teleszkópos botokat gyártanak. (vannak ugyan teleszkóp rendszerűek is, de ezeknek egyetlen előnye a szállításnál jelentkezik, minden más tekintetben messze elmaradnak a két vagy többrészes botok mögött.) Manapság a leggyakrabban használt bot alapanyag a grafit. Gyártanak még hagyományos üvegszálból, valamint ragasztott tonkinnádból is botokat, de ezeket inkább a különlegességeket kedvelők értékelik, hiszen egy ragasztott nádbot ára többszöröse lehet akár egy professzionális grafitbot árának is, emellett nehezebb, jóval több törődést igényel, mint egy modern anyagú bot. Mivel botunkat a teljes horgászidő alatt kézben tartjuk, folyamatosan dolgozunk vele, a legfontosabb a bot helyes súlypontja Ennek orsóval, és befűzött zsinórral a nyél kb. 1/3- ánál kell lennie, éppen ott, ahol a botot tartó kezünk van. Legyezőbotunk fajtáját tekintve megkülönböztetünk egy és kétkezes botokat. Hazánkban szinte kizárólag egykezes bottal horgásznak, ezeknek hossza 160-330 cm (5-11 ft) között a legelterjedtebb, a legáltalánosabban használtak a 240-270 cm-es (8-9 ft) botok, AFTMA 4-8-as osztályban. Azokon a botokon, ahol osztálynak tól-ig adat van megadva (4-5 v. 6-7, stb.) ott a kisebb szám a DT a nagyobb a WF-es zsinórra vonatkozik. A felszerelés összhangja talán a legyezésben a legfontosabb, törekedjünk tehát arra, hogy a bot és a zsinór összhangban legyen.
A bot felépítését tekintve alulról felfelé haladva a következő: Az orsótartó a kisebb osztályoknál (0-6-ig) a bot legalján, nagyobb osztályoknál (7-15-ig) egy támasztó rövid nyéltag után helyezkedik el, általában csavaros rendszerű. Anyagát tekintve lehet egyszerű grafit orsótartótól a luxus kivitelű nemesfa betétes exkluzív megjelenésű és méregdrága precízen megmunkált alumíniumig. Gyakorlati szempontból egyetlen kritériumnak kell megfelelnie, biztosan, kotyogásmentesen fogja az orsót. 
A nyél anyagaként legelterjedtebb a parafa, ami minden szempontból jobb, mint bármely más anyag (szivacs, gumi, stb.). Vásárlásnál törekedjünk ilyen nyéllel ellátott bot választására. Formáját tekintve három alapvető alak fordul elő az un. szivar ezt általában 6-os osztályig használják, e fölött az un. half Wells ill. a full Wells. A gyűrűzet általában a zsinór jobb siklása és a terhelés harmónikus elosztása miatt viszonylag sűrűn elhelyezkedő keménykróm un. kígyógyűrű, kivéve a keverőgyűrűt, ami általában kerámiabetétes. Nem annyira elterjedt, de használnak még egytalpas „drótgyűrűt” valamint kerámiabetétes Seymo vagy Fuji gyűrűket is. A botok akciója szempontjából három fő típust különböztetünk meg: Gyors (kemény, merev), ezeknél a botoknál csak a bot csúcsa dolgozik, gyors, pontos dobásokra képes, de nem tűr el semmilyen hibát.Közepes, itt a bot már középről dolgozik, lassabb horgászatot tesz lehetővé. A kezdő horgászoknak inkább az ilyen akciójú botokat ajánljuk, mivel ezek „megbocsájtóbbak”, a kezdeti bizonytalanságokat jobban tűrik, ill. korrigálják. Kevesebb kint lévő zsinórral is jól dolgoznak, és a puhább botvégnek köszönhetően finomabb előkét használhatunk. Valamint a lassú akciójú botok, ilyenek például a hagyományos nádbotok, ezekkel nehéz messzire dobni, de nem is ez a cél, sokkal inkább a szárazlégy lágy, finom vízretétele és a megakasztott hal élvezetes fárasztása. Ne ragaszkodjunk mereven valamelyik akcióhoz. Lehetőség szerint próbáljunk ki különböző botokat és válasszunk stílusunknak, habitusunknak megfelelőt.Tévhit, hogy egy gyorsabb, merevebb pálcával nagyobbat és pontosabban tudunk dobni. Ezek az ismérvek ugyanis csak a horgásztól függnek. Az idők folyamán úgyis kialakul, hogy melyik stílus fekszik jobban nekünk, sőt ez, az idő és a tudásunk előrehaladtával folyamatosan változhat, de a kezdeti lelkesedést ne rontsuk el egy nehezebben kezelhető felszereléssel.A legyezőorsó Ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy a legyezőorsó csak a zsinór tárolására szolgál, s gyakorlatilag bármilyen forgódobú orsó megfelel célunknak. Ez azonban nem teljesen igaz. Külföldi katalógusokat, honlapokat böngészve láthatjuk, milyen megdöbbentően széles választékban és árakon kínálják, ezt a „szinte felesleges” felszerelést. Ennek több oka van. Először természetesen az üzlet. Lássuk be, hogy a horgászcikk ipar sajnos nem a magyar piacot tartja fő célpontjának, és mi, más országokkal egyetemben nem tartozunk a leggazdagabb régióba. Egy amerikai munkásnak 2-300 dollár nem tétel, nekünk az ennek megfeleő forint (40-60 ezer) jó esetben egy félhavi fizetés. Így már érthetőbb a hihetetlen széles áruválaszték, és a néha megdöbbentő ár. Másodsorban a névvel együtt itt is, mint bárhol máshol minőséget is vásárolunk, garantálva ezzel, hogy orsónk bármikor, bármilyen körülmények között tökéletesen fog működni, esetleges meghibásodása esetén az alkatrészellátás biztosított, és az esetek döntő többségében ingyenes. Harmadszor pedig az ár meghatározója az, hogy milyen anyagból, és milyen technológiával készül az adott orsó.
Alapvetően kétféle anyagból készülhet legyezőorsó, úgymint a grafit illetve valamilyen alumínium ötvözet. (a mai napig gyártanak faorsókat, de ezek drágák, használati szempontból elmaradnak a többitől, inkább eszmei értékük a meghatározó) A grafitházas orsók a legolcsóbbak, mivel egy egyszerű technikával, nagy sorozatban gyártható termékről van szó. Áruk körülbelül 3000 forint-tól indul, általában fék nélkül, vagy valamilyen egyszerű fékkel ellátott modellek. Lehetőség szerint, ha emellett döntünk, próbáljunk a jobb minőségre törekedni. A fémből készült orsókat előállításuk alapján szintén két szegmensre oszthatjuk úgymint valamilyen alumínium ötvözetből sajtolással készített orsók, illetve a nagy tisztaságú, repülőgépgyártásnál használt alumíniumból precíziós gépekkel esztergált „műremekek”. Előbbiek ára 10000 forint környékétől indul, jól használható, tartós, általában fékkel ellátott modellek. Hosszú évekig jól szolgálnak, egy átlag legyeshorgász minden igényét képesek kielégíteni. A legyezőorsók döntő többsége az „esztergált” kategóriába tartozik, és élettartamuk messze meghaladja akár a legjobb peremfutó orsóét is. Áruk igen széles tartományban mozog, nagyságrendileg 18000 forinttól, és a határ a csillagos ég. Vannak fék nélküli és fékes modellek, anti-reverse rendszerűek, de mindegyikre jellemző a hosszú élettartam, a precíz kidolgozás, a felhasznált anyagok kifogástalan minősége és a tökéletes működés. Érdemes pár szót ejteni a mostanság egyre népszerűbb és elterjedtebb un. „large arbor” típusú orsókról. Ezek abban különböznek hagyományos társaiktól, hogy a zsinórtároló dob belső magjának átmérője nagyobb, ezáltal, ugyan kevesebb alátétzsinór fér fel az orsó dobjára, viszont a zsinór kevésbé hurkásodik, törik meg és nem utolsó sorban egy hajtókar fordulatra sokkal több zsinórt tudunk felcsévélni, ezáltal a zsinórkezelés gyorsabbá, egyszerűbbé válik. A fék tekintetében is igen széles a választék, kezdve az egyszerű un. klikkes változattól a szorítócsavaron, teflonpogácsán, parafakorongon át a legbonyolultabb tengeri horgászatra kifejlesztett fékrendszerekig. Hazai viszonylatban tulajdonképpen nincs szükség fékkel ellátott orsóra, hiszen a dob peremének kézzel történő fékezésével igen jól tudjuk szabályozni a ki-kirohanó ellenfelünket, de természetesen nem hátrány. Amennyiben fékkel rendelkező orsót választunk, a cél minden esetben a letapadásmentes, állandó, precíz fékhatás legyen.A legyezőzsinór A legyező módszernél a zsinórnak köszönhető, hogy csalinkat képesek vagyunk eljuttatni a halak vélt tartózkodási helyére. Ez az a tényező, ami valójában megkülönbözteti a legyezést az összes többi módszertől. Éppen ezért a gyártó cégek hihetetlen választékban kínálják a zsinórokat, ami megnehezítik a választást. Akár egész könyvet meg lehetne tölteni a zsinórok tulajdonságait és használatukat elemezve. Nekünk ez nem feladatunk, de néhány alpvető kérdés tisztázására szükség van a helyes választáshoz. A legyezőzsinórokat három paraméter alapján választjuk ki, ezek: forma, súly, merülési képesség. Formáját tekintve három típust különböztetünk meg: level (végig egyenletes az átmérője) jele “L” ezek a legolcsóbbak, és itt az előnyük ki is merül, minden tekintetben elmaradnak a többi típustól. Double Taper ( mindkét végén vékonyodó) jele „DT“ Vékonyodó végei elősegítik az energiaátvitelt az előkére. Általában a rövidebb dobásokhoz, valamint az orsódobáshoz használjuk Ezt a típusú zsinórt általában a szárazlegyezés megszállottjai részesítik előnyben, mivel pontosan és lágyan tudják legyüket célba juttatni. Ezt a típust, mivel a formája szimetrikus, az egyik fél elhasználódása esetén meg lehet fordítani, igy közel duplájára növelhetjük az élettartamát. Weight Forward (az elején vékonyodó) jele „WF“ A legnépszerűbb zsinórtipus, hosszú dobásokhoz, nagyobb legyekhez ideális. A fej hossza és formája igen változó, a legrövidebb fej kb 5,5 méter, míg a leghosszabb, a longbelly típusoknál akár 18 méter is lehet. (A legyezőzsinórok teljes hossza általában 25-32 méter) Egy általánosnak nevezhető fejhossz kb 9-10 méter, tehát a teljes hossz kb 1/3-a. A zsinórok vékonyodása, és a fej formája is sokféle, szinte minden módszerhez kialakítottak valamilyen „fazont“ (pike, nymph, longbelly, Head Start, Windmaster, spey, stb.) Ehhez a típushoz tartoznak még az un.Shooting Taper (Lövő vagy rakétazsinór) jele „ST“ zsinórok, ami tulajdonképpen egy WF-es zsinor fejrésze, kb 9 méter hosszú. A hátsó végére speciális un. Shooting line-t toldunk, így használjuk. Általában nagyon hosszú dobásokhoz használjuk.
| AFTM osztály |
Súly grammban |
|---|---|
| 1 | 3,9 |
| 2 | 5,2 |
| 3 | 6,5 |
| 4 | 7,8 |
| 5 | 9,1 |
| 6 | 10,4 |
| 7 | 12,0 |
| 8 | 13,6 |
| 9 | 15,6 |
| 10 | 18,2 |
| 11 | 21,4 |
| 12 | 24,7 |
A súly: Ebben a táblázatban találjuk a zsinórok első harminc lábra ( 9,15 m) vetített AFTM számozás szerinti súlyát. Elméletileg ezek az adatok egységesek, de a gyártók kisebb mértékben eltérhetnek ettől, valamilyen speciális ok miatt pl.előnyösebb dobási tulajdonság, stb. Az alakbeli különbségnek köszönhetően egy DT-s és WF-es zsinór között az első 30 ft hosszban nincs különbség, de mondjuk kb. 20 méternél a DT-s zsinór akár kétszer nehezebb lesz. Ezért ha egy boton két számjelzést látunk, (például AFTM 5/6 vagy 7/8) akkor a nagyobb szám a WF-re a kisebb a DT-es zsinórokra vonatkozik. Botja válogatja, de általában egy zsinórosztályt eltérhetünk akár fel-, akár lefelé, de többet ne, mert az vagy a dobástávolság, vagy a bot rovására történne. Azt, hogy egy zsinór úszik vagy éppen merül a műanyag köpenyben lévő anyagok határozzák meg. Négy alaptípust különböztetünk meg, ezek a következők: -úszó, jele F -lebegő, jele I -úszó zsinór süllyedő véggel, jele F/S -süllyedő, jele S Különböző sebességgel merülő zsinórok léteznek, ezeket cégenként máshogy jelölik. Hazai viszonylatban az úszó zsinórok a legelterjedtebbek, és a legfontosabbak. A dobások elsajátításához ill. a legyezőhorgászattal való ismerkedés kezdeti lépéseinél az úszó zsinórt vegyük alapul, s a későbbiekben térjünk rá valamilyen süllyedő zsinór használatára. Közel sem olyan fontos szempont a zsinór színe. Elmondható, hogy az úszó zsinórok minden esetben világos, akár rikító színüek (sárga, narancs, világoszöld, fehér), a süllyedők pedig sotétek, (barna, sötétzöld, fekete). A lebegő zsinórokat mostanában átlátszóra készítik.