Dobások

A legyezőhorgászat abban különbözik az összes többi horgász módszertől, hogy a súly, ami feltölti, azaz meghajlítja a botot nem egy műcsali, etetőkosár, ólom, vagy bármilyen más nehezék, hanem maga a zsinór. A zsinór mozgatásával tudjuk a súlytalan műlegyünket a kívánt helyre juttatni. Ez az egyetlen különbség és ebből adódik, hogy nem egy mozdulattal, hanem lengetések sorával tudjuk a csalit, a műlegyet a halak tartózkodási helyén felkínálni és jó esetben kapásra bírni őket.

Ez a rossz dobástípus inkább a haladó, tapasztaltabb legyesek mumusa, mivel a kezdőkre inkább a nagy, széles hurkok, széles mozdulatokkal kivitelezett dobás- hát nevezzük stílusnak- jellemző. Gyakorlatilag az történik, hogy előrelendítés közben, ahelyett, hogy  a zsinór egyenesedne, és a dobás végén átfordulna, az előke vagy a légy beleakad a zsinórba, rendszerint össze is gubancolódik, tönkretéve a dobást. Egyetlen oka van, a konkáv zsinórút,  ha ezt kiküszöböljük- minden gondunk megoldódik…az a baj, hogy ezt az okot többféleképpen idézhetjük elő.

Az alábbi öt alapelv az FFF (Federation of Fly Fishers) dobóoktatás központi eleme.
Bill- és Jay Gammel határozák meg és foglalták össze. Ezen alapelvek a jó dobástechnika kivitelezésének meghatározói. Bármely alapelv be nem tartása hibákat okoz a dobás folyamatában, melyek eredménytelen, nem hatékony dobást eredményeznek. Az öt alapelv együttes alkalmazásával a dobás fázisai megfelelőek, hatékonyak lesznek bármennyi kintlévő zsinórmennyiség esetén.