Műlegyezés történelem

Az előző részben a kezdeteket ismerhettük meg, most következzen a közelmúlt, az igazi áttörés, azok az emberek, akiknek a CDC népszerűségét köszönhetjük.

A vízi szárnyasok zsírzómirigye körüli tollak használata a légykötésben viszonylag újkeletű. Az igazi áttörés néhány híres légykötő-horgász nevéhez kapcsolható. Speciális struktúrája, impregnáltsága, színe manapság az egyik legnépszerűbb természetes anyaggá emelte főként a pisztráng és pérhorgászok között. Felhasználhatósága igen sokrétű, legyen szó akár a farok, test, gallér, szárny kötéséről, valamilyen formájában felhasználható, és igen attraktív, fogós legyek köthetők a CDC tollakból.

Arjan Willemsen dán legyezőhorgász barátaival már a hatvanas évek végén legyezett csukára sztrímerekkel. Ők akkoriban hetes osztályú Hardy üvegbotokat használtak, mivel ezek voltak a legerősebbek. A legyek pedig? A jó öreg Alexandra és egy Chief Needabeh nevű sztrímer volt a favorit.

1998 decemberében jelent meg Alan Hanna ír legyezőhorgász „Fly fishing for big pike” című könyve, melyben az írországi legyes csukahorgászat során szerzett tapasztalatait foglalja össze. Érdekes látni, mennyit változott a technika azóta. Számtalan sztrímer és rengeteg műszálas anyag jelent meg a piacon, melyekkel gyerekjáték a légykötés. Viszont az a horgásztechnika, amit használt a mai napig ugyanolyan jól megállja a helyét.