A felszerelés kiválasztása, 5. az előke

Aki olvasta az előző, felszerelésről írt cikkeket, joggal teheti fel azt a banálisnak tűnő kérdést, hogy hogyan kösse fel a vastag legyezőzsinórra azt a pici legyet? Őket itt most megkövetem, és igyekszem erre a kérdésre röviden válaszolni: Sehogy! 
Kicsit bővebben pedig: A dobás során a bot energiát ad át a legyezőzsinórnak. Ennek az energiának, mire a műlégyhez ér nullára kell redukálódnia, hogy legyünk természetesen, lágyan, egyszóval életszerűen érjen a vízre. Valamint fontos szempont még az is, hogy legyünk minél távolabb legyen a vastag és feltűnő legyezőzsinórtól, ezzel is csökkentve a halak gyanakvását. Tehát, ha a célunk a légy korrekt és élethű tálalása akkor valamilyen előkét kell használnunk.

Az előketípusok…

Alapvetően négyféle előketípus közül választhatunk. Az egyik, az un. polyleader. PolyLeader

Ez a legyező zsinórhoz hasonló, de annál vékonyabb, a légy felé vékonyodó zsinór, mely általában 5-10 ft, azaz 150-300 cm hosszú. Mindkét végén gyári hurokkal, a vastagabbik felét a legyezőzsinórba hurkoljuk, a vékonyabb hurokba pedig a tippetet kötjük, (erről a későbbiekben lesz még szó) majd ebbe kötjük a legyet. Az úszótól, a lebegőn át a gyorsan süllyedő változatig sokfélét találunk, így minden szituációhoz könnyen alkalmazkodhatunk. Ez az előketípus azonban még mindig elég vastag. Az energiát ugyan jól közvetíti, de a finom tálalás nehézkes, így használata inkább a kétkezes botoknál terjedt el, döntően a lazachorgászatnál, valamint én előszeretettel használom a süllyedő változatait csukázáshoz.

Ne felejtsük el azonban, hogy figyeljünk a szakítószilárdsági értékekre. Egy pisztrángos, mondjuk 4 kg szakítószilárdságú polyleaderrel ne kezdjünk el csukázni, hiába felelnek meg  süllyedési paraméterei, mert majdnem biztos vagyok abban, hogy szakítás lesz a vége. (Egy nagyon kedves barátom járt így csukázás közben. A sztrímer sajnos a csukába szakadt)

A következő a sodrott előke, ezt mi magunk is elkészíthetjük több szál vékony (általában 0,10 mm-es) damil összesodrásával, és fokozatos elvékonyításával. Bármilyen vékonyodást el tudunk érni, és nagyjából bármilyen hosszban elkészíthető, általában 2-2,5 métereseket sodornak, akik ezt használják. Az elkészítésre nem térnék ki, az interneten megtalálható minden információ. Én nem szeretem, mert bár elkészítése olcsó de elég időigényes, a készítéséből adódóan könnyen összeugrik, nem utolsó sorban felvétele a vízről nagyon hangos, ami bizonyos esetekben elijesztheti az óvatos halakat. Bár a csomósodásra kevésbé érzékeny, ezen tulajdonsága és az árán kívül semmilyen más előnyét nem tapasztaltam.

A csomózott előke…
A harmadik, és az egyik legnépszerűbb előketípus a csomózott előke. Különböző átmérőjű monofil zsinórokat megfelelő sorrendben csomózunk össze. Ilyet lehet készen kapni, de készíthetjük is különböző átmérőjű zsinórok összekötésével. Az előkedarabok összekötéséhez a legjobb csomó a blood csomó, egyszerű, nagy szakítószilárdságú és tartós.
.

Az előke anyaga döntően monofil, lehetőség szerint azonos gyártmányú, lágyabb, átlátszó, könnyen csomózható zsinór legyen, a szakítószilárdság a legutolsó szempont. A csomózott előke adott hosszban (a leggyakrabb hossz kb. 270 cm, 9 ft) a legyezőzsinór felöli vastag végétől folyamatosan vékonyodik, a kívánt méretre. A legyezőzsinór felőli vége ideális esetben a zsinór átmérőjének 60-75 %-a, ez általában 0,40—0,60 mm vastag, míg a vékony, légy felőli része a horgászni kívánt hal, és a légy méretéhez igazítottan 0,10-0,25 mm. Pisztránghorgászathoz általánosan használható a 0,16-0,14 mm-esre vékonyodó, domolykóhoz, balinhoz 0,18-0,25 mm-re.

Pár jótanács, összegzés:

- 270 cm-es előke a legtöbb szituációban megfelelő
- 0,16-0,18-as tippet az esetek többségében jó választás
- kezdetnek az előke és a bot hossza megegyezhet
- a legegyszerűbb aránypár az 50-30-20
- a butt section 60-75%-a a legyezőzsinór átmérőjének
- a legyezőzsinór és a butt section lágysága hasonló legyen
- ne legyen nagyobb differencia két zsinórrész között, mint egy méret (pl. 0,18-0,20-0,22 mm)
- a lágyabb damilok általában jobbak az előke készítésére
- rövidebb előkével könnyebb a dobás
- hosszabb előkével szebb a prezentáció
- lassabb bothoz rövidebb, gyorsabbhoz hosszabb előkét használjunk
- a fluorocarbon damilok kevésbé látszanak a vízben
- a fluorocarbon damilok szakítószilárdsága gyengébb, és süllyednek

Az előkék általában három részre oszthatóak, ezek a legyezőzsinór felől a következők:
- butt section (a legvastagabb rész, a teljes előke hosszának nagyjából a 30%-a)
- middle section (a középső rész, ez általában a teljes hossz fele, ami fokozatosan vékonyodik úgy, hogy egyre vékonyabb zsinórdarabokat csomózunk össze)
- tip section (az utolsó, légy felőli rész, a teljes hossz kb. 20%-a)
Ezek az arányok azonban csak általánosan igazak, különböző technikákhoz különböző profilú zsinórokat készítenek és mindenkinek megvan a saját tuti receptje. Nem véletlen, hogy többszáz féle méretezést találunk, néhol egész csekély eltérésekkel, attól függően milyen típusú legyet és hogyan szeretnénk tálalni. Az elmondható, hogy a finom szárazlegyezéshez a tip section hosszát növelik, nehéz, nagyméretű nimfák, sztrímerek használatakor pedig a butt sectiont, értelemszerűen a másik két rész rovására, de akár a bot gerincességéhez vagy a horgász habitusához is lehet az előkét igazítani. Minél rövidebb az előkénk, annál könnyebben fordul át a légy, pontosabb a dobás, minél hosszabb, annál életszerűbben tudjuk felkínálni és annál könnyebb az óvatos halakat becsapni, viszont annál nehezebb a dobást szépen kivitelezni. A csomózott előkékről összegzésként elmondható, hogy elkészítésük olcsó, könnyen alkalmazkodhatunk a különböző horgász-szituációkhoz, egyszerűen variálható és esetleges sérülés esetén könnyen javítható. Két alap formulát mutatnék be, mindkettő hosszabb előke, és hosszú évtizedeken át bizonyított.

A húzott előke

Én, és nemcsak a lustaságom miatt szinte kizárólag a negyedik előketípust, azaz a gyárilag „húzottat” használom. Ezeket az előkéket készen lehet kapni, különböző méretekben, és hosszban, leggyakoribb a 270-300 cm-es. Úgy készülnek, hogy a vastag damilt hőkezelés segítségével méretre húzzák, azaz az átmérőjét fokozatosan csökkentik. Így egy csomó nélküli fokozatosan elvékonyodó damilt kapunk. Ezeket az előkéket is különböző profilban gyártják, de közel sincs olyan sokféle variáció, mint a csomózott előkéknél. Próbálnak egy jól bevált, átlagos taper indexet kialakítani. Egy ilyen előke –a gyártási folyamat miatt- nem olcsó (700-1500 Ft) de nagyon sok horgászatot kibír, és a tippet pótlásával, cseréjével bizonyos határok között variálhatjuk is.
Az előkéket kódokkal jelzik és X-el jelölik.
A legáltalánosabban használt 4X-es előke nagyjából 0,18 mm-re vékonyodik. Minél nagyobb az X előtti szám, annál vékonyabb. Természetesen ezek a méretek cégenként eltérhetnek pár század mm-t, de az arányok maradnak.

Jegyezzük meg, hogy a gyártási folyamatból adódóan ezek az előkék gyengébbek, mint az azonos átmérőjű monofil damilok!

A tippet

Mint minden előke, ez is kopik. Minden légycserénél fogyna, így pár légycsere után az eredetileg 18-as előkénk, már 25-ös, és rövidebb a kelleténél. Ezért használjuk az un. tippetet, azaz az előke előkéjét. (mint sok másnak, a legyezés nyelve is az angol, erre nincs igazán magyar szó, talán a "patony") A tippet 1-2 számmal vékonyabb az előkénél, a hossza pedig módszertől függően 30-200 cm, de általában 50-60 cm. Ezt kötjük az előke végére, és erre kötjük a legyet. Amikor ez a zsinórszakasz a légycserék miatt lerövidül, egyszerűen levágjuk és újrakötjük. Így egyetlen előkével, a tippetet természetesen cserélve akár egy egész szezont is áthorgászhatunk annak elhasználódása nélkül. Tippetnek megfelel bármilyen, lehetőleg átlátszó és lágyabb, csomótűrő monofil zsinór, de természetesen kapható kimondottan tippetnek készült damil, 25-30 méteres kiszerelésben, az egyszerűség kedvéért X-es jelzéssel. Az előke –tippet összekötésére a legegyszerűbb mód a hurok-hurok. Az egyszerű hurok elhajlik valamelyik irányba, ezért használjuk inkább a „perfection hurkot”,  ennek szakítószilárdsága is nagyobb.

Én jobbnak tarom hogy a tippetet clich-csomóval kötöm az előke hurkába. Az egyik legpraktikusabb azonban az un. titánkarika használata. (ilyesmit a bojlisok is használnak, csak az nagyobb) Ez a karika könnyű, még a legapróbb legyet sem húzza le, a dobást nem befolyásolja. Mind az előkét, mind a tippetet clinch-csomóval kötjük bele.

A monofil és fluorocarbon zsinórok nehezen csomózhatóak egymással,. A titánkarika erre a problémára is megoldást nyújt.

Amikor nem kell a vékonyodó előke…
Vannak módszerek, amikor nem szükséges, sőt hátrányos lehet vékonyodó előkét használnunk, mert vagy nem szempont a légy tálalása, vagy valamilyen más okból a vékonyodó előke csökkentené eredményességünket. Sztrímeres horgászat során (csuka, balin süllő, nagy pisztráng) a legyet eljuttatjuk a vélt tartózkodási helyre, megvárjuk, míg a kellő mélységbe süllyed, vagy azonnal megkezdjük a bevontatást. Süllyedő zsinóroknál is hasonló a helyzet. Egy rövid, esetenként 60-100 cm-es damil a legyezőzsinór végére és kész a szerelék, hisz ha hosszú előkét használnánk, azzal csak azt érnénk el, hogy míg a zsinór a kellő mélységben van, a legyünk a felszínhez közelebb jön, jelentősen csökkentve ezzel fogási esélyeinket. Csukahorgászatnál tehát a legegyszerűbb, egy vastag 0,40-0,50 mm-es monofil zsinór, abba harapás biztos előke, a végére pedig a légy. Mivel ez a szerelék borzasztóan erős, leakadás esetén nem, vagy csak a legyezőzsinór sérülése árán tudnánk beszakítani, én gyakran egy gyengítést alkalmazok a vastag damil és a harapásbiztos előke között, hogy legyen hol szakadnia a szereléknek. Ha az összekötni kívánt damilok átmérője között nagy a különbség a legjobb az allbright csomó.

Az egyre népszerűbb cseh nimfás módszernél sem használunk vékonyodó előkét, hanem a legyezőzsinórba a meghorgászni kívánt vízmélységtől függően egy 2-4 méteres 5-6X-es (0,14-0.12 mm) általában fluorocarbon damil darabot kötünk, egy vagy két leágazással, a leágazások kötésére a legalkalmasabb a surgeon csomó

és ezekre kötjük a két-három apró nimfát, melyek közül a legalsó általában súlyozott, a felsők pedig könnyűek. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag magunk előtt a botspicc alatt horgászunk. A vastag előke nehezebben süllyed, könnyebben belekapnak az áramlatok, a sodrás, és a vékony fluorocarbon damillal gyorsabban és könnyebben tudjuk a fenék közelébe juttatni, ott tartani és vezetni legyeinket.

Braided connector

Műanyag connector

Az utolsó (vagy első?) sarkalatos pont az előke legyezőzsinórhoz történő rögzítése. Ez is többféleképpen történhet. A legegyszerűbb a braided connector,  azaz a „harisnya”. Ez egy körszövött cső, a végén füllel, amit egyszerűen felhúzzuk a zsinórra, és egy csepp pillanatragasztóval rögzítjük. Másik lehetőség a műanyag konnektor, ezt úgy használjuk, hogy az egyik végébe a legyezőzsinórt, a másikba az előkét bújtatjuk, a zsinórok végére csomót kötünk, majd visszahúzzuk. A legjobb energiaátvitelt azonban a tűcsomós megoldás adja, mely kissé bonyolult ugyan, de kis gyakorlással könnyen kivitelezhetjük Egyetlen hátránya, hogy minden előkecserénél egy kis darabot le kell vágni a legyezőzsinórból.

Most már tényleg minden együtt van ahhoz, hogy eredményes legyezőhorgászokká váljunk. Van felszerelésünk, sok hasznos kiegészítőnk, eldöntöttük milyen előkét fogunk használni. Következzenek a műlegyek...